Rheingold

Megint magával ragadott a téma, az előző EC Liszt Ferenc bejegyzés írásakor, amikor kerestem a neten 1990 körüli képeket a Magyarországon járt DB kocsikból kiállított vonatokról, szembejött pár kép 2010 környékéről amikor is a Rheingold járt nálunk több alkalommal is. Ezek a vonatok a TEE korszak hőskorában, a 60-as években közlekedett Rheingold és Rheinpfeil TEE-kből fennmaradt speciális kocsijaival közlekednek mindenféle különvonatokkal, az általam talált képeken mindig a Gysev mozdonyaival jártak nálunk. Egyszer személyesen is láttam az egyik vonatot a Keletiben, sajnos nem tudtam készülni az alkalomra és nem volt nálam fényképező (az akkori mobilos képeket meg inkább hagyjuk…).

A Rajna kincse

Ha valakinek ismerős ez a kifejezés, az nem véletlen, a vonat Richard Wagner művéről kapta a nevét. A történet 1928. május 15-én indult, a vonat Hoek van Holland és Genf közt közlekedett többek közt a Rajna völgyében. A vonat kb. a CIWL Orient Expresszével játszott egy ligában, a Rheingold indulása után nem sokkal a CIWL is bemutatott egy nappali luxusvonatot Amszterdamból Svájcba. A Rheingold nem egy kifejezetten fényűző luxusvonat volt, első és másodosztályú kocsikkal közlekedett, bár az első osztályú kocsik még mai szemmel is bőven luxus kategória volt. Minden második kocsiban volt konyha, az ételeket a helyükön szolgálták fel az utasoknak még a másodosztályon is, különleges porcelán és ezüst evőeszközökkel.

A háború után 1951-ben indult újra három kocsiosztállyal, ekkor már külön étkezőkocsival melyet kezdetben a CIWL üzemeltetett, majd pedig a DSG, mely a háborúban kettészakadt Mitropa nyugati megszállási övezetben létrejött utódja (és még a hetvenes években is a Mitropa logóját használta a DB étkezőkocsijain). Az igazán látványos változás 1962-ben következett be, amikor is vadiúj UIC-X szabvány szerint készült személykocsikat kapott a Rheingold, kizárólag első osztályúakat, valamint ekkor készült 3db AD4üm sorozatú panorámakocsi és a mindig mellé sorozott WR4üm étkezőkocsi (a panorámakocsiban a kilátórész egyik oldalán egy bár volt, melyet az étkezőkocsi felől is ki tudtak szolgálni). A WR4üm étkezőkocsi szintén különleges volt, mégpedig a „Buckelspeisewagen” ami értelemszerűen púpos étkezőkocsit jelent, és a konyharész környékének emeletes kialakítása miatt volt a tetőn egy elegáns púpja. A vonatok kobaltkék/krémsárga színekre voltak fényezve, a hozzá tartozó E10-es villanymozdonyokkal együtt. Később készült még 2db panorámakocsi a Rheinpfeil számára a hozzájuk tartozó púpos étkezővel, így mindkettőből 5-5db készült összesen. A panorámakocsik mind fennmaradtak, több jelenleg is üzemel, a púpos étkezőből csak egy darab maradt meg üzemképes állapotban és a FEK üzemelteti egy nyolcablakos panorámakocsi társaságában (az 1962-ben készült kocsik készültek nyolc ablakkal a panorámakilátóban, az 1963-ban készült kocsiknak kétszerakkora méretű ablakai vannak négy sorban). A Freundeskreis Eisenbahn Köln e.V. (FEK) által üzemeltetett nosztalgiavonat az eredeti kobaltkék/krémsárga színben közlekedik jelenleg is.

TEE Rheingold

A két vonat 1965-től TEE-ként közlekedett tovább, átfestették a kocsikat és mozdonyokat vörös/krémsárga színre, amely színekben az összes TEE közlekedett. A vonatba új kocsik is érkeztek, 1967-től az m-Wagenekre jellemző lecsapott tetővégek helyett egyenes tetővéggel kezdték gyártani őket, valamint új típusú 27,5m-es étkezőkocsik (ARD4üm) is készültek. A mozdonyok maradtak az E 10.12 sorozatúak melyek egyébként kifejezetten a Rheingoldhoz készültek módosított homlokfallal, az előttük használt E 10-ek módosított forgóvázakkal tudták csak a szükséges 160km/h sebességet. A következő ugrás 1972-ben történt, amikor is üzembe álltak a 103-as sorozatú mozdonyok, velük pedig 200km/h-ra emelkedett a vonatok sebessége. Sajnos a különleges kocsik (panorámakocsik és púpos étkezők) menetrendszerű használata 1976-ban véget ért, ezután a hagyományos Avmz és Apmz kocsikból állt a Rheingold is. Szerencsére a járművek fennmaradtak, és egy ideje már rendszeresen használják őket nosztalgiavonatokban, pl a fentebb említett FEK, vagy az AKE-Eisenbahntouristik, mely utóbbi a vörös/krémsárga színre fényezett kocsikból állítja ki vonatait. Ez a vonat látható az alábbi youtube videóban is 2011-ből egy szép matrica nélküli Gysev Taurussal:

Modell

A Rheingold meglehetősen hálás téma a modellgyártóknak, tekintve, hogy Németországban mindig is népszerű volt a vonat, legalább annyira mint a franciáknak és olaszoknak az Orient Express. Kb minden modellgyártó készített már modelleket Rheingold témában, kezdve természetesen a II. korszakossal, Liliput, Märklin/Trix, vagy Brawa kiadásban, de a legnagyobb választék kétségtelenül a kobaltkék/krémsárga illetve vörös/krémsárga kocsitipusokból van. A Märklin/Trix, Fleischmann, Röwa, Roco gyártmányok mellett olyan gyárak is a palettájukra vették mint a Lima és Rivarossi melyek olasz lévén annyira nem érintettek a témában. Ami azt illeti, ebből a nagy kínálatból csak az utóbbi időkben találunk egzakt 1:87 hosszméretű modelleket. Märklin/Trix a mai napig torzított személykocsikat készít, a Fleischmann is így tett amíg létezett. A Röwa gyártmányok úgyszintén hossztorzítottak voltak, azonban meg kell jegyezni hogy a cég alapítója, Willy Ade már akkoriban is szeretett volna hosszabb kocsikat készíteni amikor a Trix beszállítói voltak, azonban az elképzelései ellenállásba ütköztek. Később Röwa név alatt is csak rövidített modellek készültek egészen a cég 1975-ös végéig. A Röwa modellei a Roco-hoz kerültek, akik szintén sokáig csak 1:100 méretarányban gyártottak személykocsikat. Willy Ade azonban nem adta fel és végül csak elkezdhette saját nevén gyártani a szebbnél szebb egzakt hosszúságú személykocsikat, melyek részletgazdagság tekintetéban azóta is etalonnak számítanak! Idővel a Roco is az 1:87 méretarányra állt át, a piacvezető Märklin azonban nem, így a Lima és Rivarossi jó érzékkel be tudott lépni erre a piacra is a saját 1:87-es modelljeikkel. Igazából szégyenkeznivalójuk sincs, német fórumokon posztolt képeken teljes elégedettséggel teszik őket az Ade kocsijai mellé!

Miután Gysev Taurusokból több példány is van a gyűjteményben, elhatározás született, hogy a fentebb látható nosztalgia Rheingold szerelvényt megjelenítsem leendő asztalomon. Ehhez elsőként a Lima 309534 cikkszámú panorámakocsit sikerült beszereznem, majd egy négyrészes készletet, amelyben van termes és fülkés kocsi, és kétféle étkezőkocsi, ahogy egyébként a nosztalgia Rheingold-okban szokás, akár három-négy étkezőt is egymás mellé soroznak a kilátókocsi mellett.

Valamennyi modell Lima gyártmányú és összességében kellemes csalódás. Természetesen nem egy L.S.Models kidolgozottságra és minőségre kell gondolni, de megítélésem szerint egy Roco modellel bőven egálban van. A formák jók, a részletek szépek. A dobozból kivéve talán puritánnak tűnnek, de minden kocsihoz olyan mennyiségű alkatrészt mellékelnek egy átlátszó tasakban amennyit talán egyik más gyártmányhoz sem, így mindenki kedve szerint fel tudja öltöztetni a modelleket, kezdve a forgóvázak szerelvényeitől, az amúgy üzem közben nem látható alvázszerelvényeken át a kocsivégeken lévő légtömlőkig. Alapból a lehajtható kocsiátjáró lemezek sincsenek felhelyezve, sőt még a végzárlámpák búrái sincsenek a helyükön. Talán kocsit túlzás is, hogy ennyire minden csak mellékelve van és nekünk kell felszerelni, de vélhetően ezzel megtakarít a gyártó jelentős munkaerőt, nekünk pedig szemmel jól látható összeget.

A panorámakocsi:

A kocsi 26,4m hosszú, középen az üvegkupola, az itt ülő utasok 100% panorámát kaphatnak utazás közben. Érdekes módon a kilátórész üléseit nem lehetett lefoglalni, bárki leülhetett ott aki a vonaton utazott. A kilátórész ülései forgathatóak voltak, így mindig menetirányba nézve lehetett utazni, az alsó részben csomagtér és postatér volt. A kupola mellett egyik oldalon volt a korábban említett bár, ami az étkezőkocsi konyhai oldalához volt kapcsolva, a másik oldalon két egyszerű utasfülke hat üléssel, valamint egy kisebb titkárság ahonnan telefonhívásokat lehetett kezdeményezni. Igen, a hatvanas években!! (postarádión keresztül kézi kapcsolású hívások) (Csak hogy ez mennyire volt extra akkoriban, nálunk Magyarországon a vezetékes telefonra is évekig kellett várni még a nyolcvanas években is, mobiltelefon pedig még a sci-fi-kben sem volt.) A kupola eredetileg magasabb volt 20cm-rel, ez akkor épült át amikor a DB kivonta őket a forgalomból és eladta a kocsikat.

Étkezőkocsik:

Az egyik jármű az ARD4üm, a másik WR4üm sorozatú. Előbbi típus eredetileg akkor került a TEE Rheingold-ba, amikor a panorámakocsikat kivonták a forgalomból, esetünkben ennek nincs jelentősége hiszen nosztalgiavonatként fogom üzemeltetni és így közlekedhetnek akár egy vonatban is. A púpos étkezők emeletes kialakítása nem vált be, helyettük álltak forgalomba a 27,5m hosszú étkezőkocsik, részben áramszedős kivitelben.

Utaskocsik:

A kocsik termes és fülkés kivitelben közlekedtek, akárcsak később az IC/EC vonatokban, hiszen gyakorlatilag ugyanazok a kocsik. A Rheingold és Rheinpfeil vonatok számára készült kocsik tetői lecsapott végűek, a nosztalgia vonatok kocsijai azonban többségében nem ilyenek, hanem a képen látható kocsikhoz hasonló.

A Magyarországon járt vonatok öt-hat kocsiból álltak, különböző típusú étkezőkkel. A modellvonatom szintén öt kocsis lesz. A panorámakocsi melletti étkezőkocsik egyike Trans Europ Express felirattal van ellátva, a másik a hagyományos DSG Speisewagen feliratú. A vonat ritka jelenség volt nálunk, de látványos és egyedi színfoltja a vasútnak, akárcsak az én terepasztalomnak.