EC 20 Liszt Ferenc
A vonat.
Az Európán belüli nemzetközi vonatok fénykora egészen biztosan a hatvanas-hetvenes években volt. 1957-ben jött létre a TEE (Trans Europ Express), a DB, az SNCF, az FS, és az SBB-CFF-FFS közös hálózataként, később csatlakozott az SNCB, a CFL, és a Renfe. A koncepció szerint a vonatok csak első osztályú kocsikkal közlekedtek és a menetrendjét úgy készítették, hogy a vonat egy napon belül tegye meg az oda-vissza utat és az (üzleti) utazónak legyen kellő ideje az utazás célját is megvalósítani a célállomáson. A hálózat leginkább kiterjedt állapotában 130 európai nagyvárost kötött össze. A nyolcvanas években a kihasználtság és ez által az egész hálózat csökkenni kezdett, az utazók egyre inkább a légi közlekedést vagy a nagy sebességű vonatokat vették igénybe. A koncepciót megújították és 1987 májusa óta EuroCity néven közlekednek a nemzetközi vonatok. A követelmények szerint két vagy több országon keresztül közlekednek, minden kocsija klimatizált kell legyen, csak nagyvárosokban állhat meg, megállások esetén 5 percet tartózkodhatnak az állomáson, étkezőkocsi legyen a vonatban, a jegyvizsgálónak minimum két nyelven kell beszélnie, ebből az egyik az angol, német vagy francia kell legyen, a vonatok átlagsebessége minimum 90km/h kell legyen, a személykocsik sebessége 200km/h legyen.
Magyarország 1988-ban csatlakozott az EuroCity hálózathoz, elsőként az EC 40 Lehár, mely ugyan már majd tíz éve közlekedett Bécs és Budapest közt, de csak 1988. május 29-től EuroCity-ként. A vonatot vagy V63, vagy az ÖBB 1146 sorozatú kétáramnemű mozdonyai vontatták. Másodikként az EC 20 Liszt Ferenc került a menetrendbe, Budapest – Győr -Hegyeshalom – Wien – Linz – Passau – Nürnberg – Frankfurt – Mainz – Köln – Düsseldorf – Dortmund útvonalon közlekedett. Az első menetrendi évben a vonat teljes egészében DB kocsikkal közlekedett, méghozzá azokkal a vörös/krémsárga kocsikkal amik a TEE-kben is futottak, természetesen kék/krémsárga másodosztályú kocsikkal kiegészítve. Ez az a momentum ami miatt számomra érdekes ez a vonat, még ha nem is közlekedett sokáig ebben a formában, a DB már 1987-től elkezdte átfesteni a kocsijait orientvörös/pasztellibolya/világosszürke változatra, azonban 1989-ben nálunk még a régi festésben jártak.
A vasútmodellezés gyerekkori hobbim, értelemszerűen az egykori DR modelleit ismertem leginkább, ahogy a legtöbben az egykori keleti blokkban. Még általános iskolás voltam amikor vasútmodellező szakkörbe kezdtem járni ahol kinyílt a világ, láthattuk a sok modellgyártó katalógusait, sőt filmeket például a TEE-ről is. Itt láttam először a német vasút 103-as mozdonyait, valamint a szóban forgó vörös/krémsárga és kék/krémsárga TEE/IC kocsikat. Később úgy alakult, hogy magyar témájú modelleket kezdtem gyűjteni, így nem merült fel, hogy ilyen kocsikat vegyek, egészen addig míg egy fórumon meg nem láttam egy 1989-es fotót a Keletiben álló EC Liszt Ferencről.
A vonat ugyanazokból a kocsikból állt amiket régen is láttam a német filmeken, modell katalógusokban, sőt élőben is a klub N-es méretarányú vonataiban. Mivel a fotó tanúsága szerint magyar vonatkozásban is autentikus lehet egy ilyen vonat, megszületett a döntés: be kell szerezni a szükséges modelleket! Ehhez az olasz ACME kellemes meglepetéssel szolgált amikor IV korszakos vörös csillagos kivitelben éppen a képen látható V63 056-ot jelentette meg nekünk. Bár nyilván nem csak ez az egy mozdony vontatta a vonatot minden nap, de az 056-os mindenképpen köztük volt. Van fotó a vonatról a V63 038-ról is egy fekete-fehér képen és vélhetően más gépek is megfordultak előtte.
Sajnálatos módon alig maradtak fotók a vonatról, ennek részben az is oka lehet, hogy 1989-ben még erősen tilos volt a vasúton fotózni. Ez a máig értelmetlen szabály sokáig tartotta magát, még az ezredfordulón is belekötöttek az emberbe a vasútőrök még akár a vasútállomáson is. Mára csak azért változott ez meg, mert kb minden embernek a telefonja egyben fényképező is. Szóval csak pár kép maradt, köztük az alább látható Apmz121 típusú középfolyosós kocsiról. Egyedi megjelenését a szokatlan ablakkiosztása adja, a DB első osztályú termes kocsijai sokáig kizárólag ezzel a keskeny és közvetlenül egymás mellé sorolt ablakkiosztással készültek. Az Apmz kocsit leggyakrabban közvetlenül a mozdony mögé sorozzák, ahogy a fotókon is látszik.
A modell vonat
Az 1989-ben közlekedett EC Liszt Ferenc modellezése viszonylag egyszerű, mozdonyból az ACME V63 típusból kétféle IV. korszakos gép közül is választhatunk, személykocsik tekintetében pedig (a Máv modellekhez viszonyítva) szinte zavarba ejtő a választék, melyből igényeinknek megfelelően kiválaszthatjuk a megfelelő járműveket. Gyártó tekintetében a Roco, Piko, Rivarossi, Lima, LS Models, AMCE is szóba jöhet amennyiben egzakt 1:87 hosszméretben gondolkodunk. Ha beérjük hossztorzított modellekkel, akkor Fleischmann, Märklin/Trix, Röva, Lima, illetve gyengébb kivitelű (hobby) Roco és Piko járművek közül választhatunk. Részemről pontos hosszméretű járművek kerültek beszerzésre eddig is, ezúttal sincs másképpen, az első osztályú kocsik és az étkezőkocsi Piko gyártmányúak. A nálunk közlekedett kocsik a fenti képen látható Apmz121, a mögötte látható Avmz207, illetve Avmz111, étkezőkocsi is volt többféle, a fotókon áramszedő nélküli típus van. Másodosztályú kocsik tekintetében leginkább a Bpmz291 valamint a régebbi Bm234 és Bm235 típusok voltak a vonatban, meg általában a német IC-k 99%-ában. Utóbbiaknál csak arra kell figyelni, hogy az emelt sebességű változat kell legyen, ami egyrészt rá van írva (200km/h), másrészt a forgóvázon látható a kerékpárok közötti mágneses sínfék.
Piko Avmz és Apmz IC kocsik
A DB-nek 1965 és 1975 közt gyártották azokat az Avmz és Apmz kocsikat melyeket kezdetben a TEE vonatokban, majd az IC-kben is használt. Ezen járművek alapja az 1962-ben Adolf Mielich vezetésével tervezett és épített Av4üm és Ap4üm kocsik voltak, melyek kifejezetten a Rheingold, majd a Rheinpfeil vonatokhoz készültek, azokhoz képest némileg módosított kocsiszekrénnyel és tetővel.
A kocsik 26,4m hosszúak, 2825mm szélesek, eredetileg 160km/h sebességre tervezték, később a blokkfékeket tárcsafékre cserélték és felszerelték mágneses sínfékkel, így a sebességet 200km/h-ra növelték. 1975-re közel négyszáz darab új, klimatizált első osztályú kocsija volt a DB-nek melyek a TEE és IC forgalom gerincét adták, a következő években kissebb módosított sorozatok voltak csak. Érdemes még megemlíteni azt a 100db Eurofima kocsit is melyet az első 500db-os szériából vásárolt a DB, ezek lettek az Avmz207 típusú kocsik és ellentétben a többi európai Eurofima kocsival, ezek is a vörös/krémsárga TEE festésben közlekedtek, nem pedig a szabványos Eurofima C1 festési sémával (ahogy az ÖBB, FS, SBB, SNCB…)
Nagy várakozással vettem meg a Piko személykocsikat, a korábbi bejegyzésben már említett Poznań-i kocsi előtt egészen sokáig nem volt szükség arra hogy Piko személykocsikat vegyek, mert magyar személykocsi híján kívül esett a célcsoporton. Az első talán az 1994-es Orient Expressz összeállításába szükséges Corail kocsik voltak, amik azonban már kellemes meglepetés volt, mert kifejezetten szép modellek! A Piko Avmz111 és Apmz121 kocsija a 2017-es újdonságkatalógusban tűnt fel először, az ARmz211, Bpmz291 és Bm235 kocsik társaságában, tehát a legújabb konstrukció a gyártók közt, a Roco hasonló kocsijai 2007-es, a Lima még 90-es években készültek. Ez természetesen meg is látszik a modellek részletgazdagságán.
Megérne egy külön bejegyzést, hogy mennyire érdemes részletesen kidolgozni egy vasútmodellt, ezen Piko medellek esetében túlzás nélkül állíthatjuk, hogy külső megjelenésében maradéktalanul teljesíti a modellezők 99,99%-ának igényeit, a Piko kocsijai példaértékű részletességgel készülnek. Az apró alkatrészek is szépen kidolgozottak, ezek festései pontosak, a feliratok tűélesek. Az alváz szoknyán megjelenített részletek, még nagyított képen is precízek, szinte tökéletesek!
Roco Bm és Bpmz IC kocsik
A DB 1971-ben kezdte meg az InterCity vonatok közlekedtetését, kezdetben azonban csak első osztályú kocsikkal, kétóránkénti ütemes menetrendben. A rendszer nem vált be, a forgalom egyre csökkent, 1974-ben már veszteséges volt a távolsági személyszállítás. A megoldás a kétosztályos IC vonatok üzembe állítása lett 1979-ben, óránként indultak, és általánosan 200km/h-ra emelték a vonatok sebességét, melyhez már évek óta rendelkezésre álltak a 103-as sorozatú mozdonyok, csak a pályák nem voltak mindenhol alkalmasak a nagyobb sebességre. Kezdetben a TEE vonatokban használt első osztályú és étkezőkocsikat használták, kiegészítve a Bm234 sorozatú kocsikkal, mely egyébként a valaha volt legnagyobb darabszámban gyártott típus Nyugat-Európában a maga 1848 db példányával. Ezen típusból sokat az IC forgalomhoz korszerűsítették és mágneses sínfékkel látták el. Mindezek azonban kevésnek bizonyultak, ezért a 100db Avmz207 Eurofima kocsi vásárlásával egy időben gyártani kezdték a Bpmz291 típust, melyből 540db készült. Utóbbi kocsi kifejlesztésének fő oka az volt, hogy gazdaságosságra hivatkozva nem akartak 66 férőhelyes másodosztályú Eurofima kocsikat vásárolni, így termes-középfolyosós kialakítással hoztak létre új kocsitípust 80 férőhellyel. Ezek egyes részeit az Eurofima típusból vették át, de maga a konstrukció nem felelt meg az Eurofima akkori paramétereinek.
Az első pontos hosszúságú személykocsi 1983-ban jelent meg a Roco-nál és „Roco exclusiv – 1:87 exact” feliratú logóval látta el ezen modellek dobozait. Ez a kocsi egyébként az Eurofima sorozat volt. Egy évvel követte 1984-ben a Bpmz291, majd a többi, például 1989-től a Bm234 kocsi, és hosszú évekig egymással párhuzamosan gyártották szinte a teljes palettát 1:100 és 1:87 hosszakkal, még 2005-ben is majdnem minden személykocsijuk elérhető volt hossztorzított kivitelben.
A Roco-nak tehát a fiatalabb konstrukciója is pont 35 éves, de van 40-41 éves is, mely egyébként nem látszik meg rajta. A modellek szépek, a feliratozás tekintetében kifejezetten szépek, az utóbbi években pedig már az alvázon és alvázszoknyán található kezelőszerveket is precízen tamponozza, ahogyan azt a konkurencia is teszi, ebben a Roco kénytelen volt követni az LS Models és ACME precízitását. Az alább látható Bm234 is kifejezetten szép munka, még az alváz alatti akkuládák is feliratozva vannak.
A Bpmz291 típusú kocsik készültek a többihez hasonló sötétszürke („umbragrau”) és a képen látható ezüstszürke tetővel is, ezek vegyesen közlekedtek a német IC-kben és EC-kben is. A különbség oka, hogy a 40 darabos előszéria készült a sötét tetővel, a később több ütemben gyártott további 500 darab esetén már az oldalfal és a tető is rozsdamentes acélból készült, mely utóbbit le sem festették, ezért jártak ezek ilyen szép csillogó tetővel. (További különbség is volt az előszéria esetében, miszerint a kocsik fele-fele arányban készültek acélrugós MD 52 és légrugós LD 73 forgóvázzal, ez modellek esetében is megfigyelhető, nemrég láttam az E-bay-en légrugós változatot is az umbra szürke tetős változatból)
A fenti összeállítású vonat sajnos nem sokáig közlekedett ebben a formában, ha hinni lehet a wagonWEB adatbázisának (és általában lehet) akkor a következő évben már az újabb színterv szerint festett személykocsik közlekedtek nálunk is. Az új színterv nekem nem is tetszik és használatban is csak pár évig volt, gyorsan felváltotta a még újabb verkehrsrot színű sáv, kísérőcsík nélkül. Ez sem tartott azonban sokáig, hanem jött helyette a ma is használatban lévő ICE-dizájn. Ami engem illet, még mindig a TEE-festés a legszebb, miután kiderült, hogy nálunk is közlekedett, nem lehetett kihagyni a tervezett szerelvények közül!
Igyekeztem a leginkább jellemző kocsikat beszerezni, illetve biztosan volt még a vonatban Avmz207 is időnként, de három első osztályú kocsival már nem lennének jók az arányok, így az egyenlőre kimarad. Az étkezőkocsival kapcsolatban vannak kétségeim, hogy pantográffal felszerelt típus volt-e a vonatban, de nekem ez tetszik jobban és Piko-ból nincs is másik, mindenesetre a már hivatkozott vagonweb szerint következő évben áramszedős étkező járt. A Roco kocsikból is különbözőeket vettem, a fülkésből van Bm234 és Bm235 is, a termesből pedig a sötétszürke tetős előszéria Bpmz291 (20-90) és a későbbi fényes tetős Bpmz291.2 (20-94) típus. A vonat máris az egyik kedvencem!😊
Idegen képek forrása:
- Werner Consten – www.railpix.de ↩︎
- Gerd Böhmer – https://www.gerdboehmer-berlinereisenbahnarchiv.de/index.html ↩︎