Railjet

Az ÖBB 2006-ban döntött a távolsági személyszállítás megújításának koncepciójáról. Eltérően az elterjedt nagysebességű motorvonatos német és francia rendszerektől (ICE és TGV) az osztrák elképzelés a frissen beszerzett Taurusokkal szerette volna ezt megoldani, kifejezetten ezen mozdonytípushoz gyártott vonatokkal. Kicsit a „gombhoz varrjunk kabárot” érzését kelti ez elsőre, de mivel szép lett a kabát és az elmúlt tizenhét év igazolta a koncepció életképességét, talán indokolatlanul rosszindulatúnak tűnik a megjegyzés. Hazai vonatkozásban a vonatok a 2008. decemberi menetrendváltás óta közlekednek forgalomban a Budapest-Bécs-München viszonylaton, majd a 2011. decemberi menetrend óta Zürichbe is. Maga a vonat tulajdonképpen egy ingavonat, mozdony és hagyományos személykocsik, valamint vezérlőkocsi felhasználásával. Valójában persze nem ennyire egyszerű, a vonat valamennyi kocsija úgynevezett rövidre kapcsolt módon van rögzítve egymáshoz, mely összekapcsolások kizárólag műhelyben bonthatók. Ott viszont elviekben van lehetőség a vonatba/vonatból kocsikat ki és besorozni, az igényeknek megfelelően. Erre tudomásom szerint még soha nem került sor üzemszerűen, a szerelvények kezdettől fogva az eredeti hétkocsis összeállításban közlekednek. A vezérlőkocsi megkapta a Taurusok vezetőállását, mi több a vonat vezérlőkocsis vége külső megjelenésében is a Taurus-hoz igazodik. Ezzel pedig az ingavonat elegáns prémiumvonattá változik, szemmel láthatóan is egy egységgé válik az egész szerelvény. A koncepció olyan jól sikerült és annyira bevált, hogy már készül a Railjetek második generációja is.

A Railjet hét kocsi plusz mozdony összeállításban közlekedik, összesen ötféle kocsitípust tartalmaz. Az Afmpz vezérlőkocsit, melyen elhelyezésre került a vezetőállás, Business-osztály (prémium) 16 üléssel, First-osztály (első osztály) 11 üléssel, valamint egy kis konyha a Business-osztály utasainak ellátására. Mellette az Ampz kocsi található teljes hosszában First-osztályú kialakítással (55 ülés) és két db standard WC-vel.

Az ARbmpz kocsi több funkciós, van First-osztályú rész 10 üléssel és kerekesszékkel használható hely (utóbbi esetben csak 8 ülés használható), közvetlenül a kerekesszékes rész mellett kapott helyet egy mozgássérültek által is használható univerzális WC, mellette pedig egy információs pont. Az ARbmpz kocsikban kapott helyet a bisztró, ahol a pultnál kiszolgálva különféle büféárut de akár főételt is kaphatunk, bár az utóbbi elfogyasztása problémás, mert étkezőasztalok viszont nincsenek. Jobban mondva nem voltak, mert elég hamar rájöttek, hogy igény lenne rá, ennek megfelelően elkezdték átalakítani a bisztrókocsikat étkezőkocsivá. Nagyobb tér nem lett hozzá, de a korábbi dohányzóasztalszerű asztalkák és az álló pult helyett sikerült kialakítani rendes asztalokat, így 14 fő kultúrált étkezésére nyílt meg a lehetőség. Ezután Bmpz kocsik jönnek, értelemszerűen mind Economy-osztályú (másod osztályú) 80 üléssel, valamint 2db standard WC-vel. A mozdony felőli Bmpvz kocsiban csak 76 ülés van, a családi zónának nevezett rész gyerekmozival (ami egy minitor és egy dvd lejátszó), 1db standard WC-vel és lehajtható pelenkázóasztallal. Az egységbe kapcsolt hét kocsi a már említett rövidre kapcsolókkal kapcsolódnak egymáshoz, azonban a vezérlőkocsi fejrészén és a Bmpvz kocsi mozdony felőli végén sarokütközők és UIC520 szerinti vonókészülék található, ezáltal a szerelvényt elvileg bármilyen mozdony vontathatja. A szerelvény kocsijainak átjáróajtajai alapesetben nyitva vannak, ezáltal is növelve az egységesség érzését.

A Railjet modelljét három gyártó készíti H0 méretarányban, aki Railjetet kíván közlekedtetni a terepasztalán, annak ezek közül kell választani. Elsőként a Jägerndorfer készítette el a szerelvényt, a handmustert már 2008-ban megcsodálhattuk de valóság csak 2010 környékén lett belőle, kb a Roco-val egy időben. A Piko is elkészítette a Hobby Taurusának Railjet színekre festett változatát, valamint 1:100-as játék személykocsikat is. Utóbbiaknak is természetesen csak átfestések, sem a forma, sem az ablakkiosztás, sem semmi más nem stimmelt. A Jägerndorfer és a Roco azonban precízen elkészítette a teljes vonatot, minden részletre kiterjedően, ahogy azt kell. A Roco éppen hullámvölgyben volt akkoriban (lehagyott feliratok, minőségi kilengések) ezért később a Jägerndorfer vonatát választottam, egészen pontosan a 70402 cikkszámú szettet, mely egy mozdonyból és három kocsiból áll. A hozzá való kiegészítő betétkocsik páros szettekben kaphatóak, tekintetbe véve a tervezett terepasztalom vágányainak hosszát, ötkocsis szerelvény mellett döntöttem. Sajnálatos módon a később megvásárolt szett küllemében nem passzolt a korábbiakhoz, több eltérés is volt, a Railjet feliratok méretében és helyében, az ajtó melletti sárga sávokban, feliratokban.

Korábban nem figyeltem fel rá, hogy a különböző Railjet vonatok közt ekkora különbégek vannak, de így nyilvánvalóan nem közlekedhet a szerelvény. A kiegészítő betétkocsik helyett másikakat kellett vennem, azonban úgy alakult, hogy az új egységek nem Jägerndorfer hanem Roco gyártmányúak, így lehetőség nyílt a két gyártmányt összehasonlítani.

Ahogy a fenti képen is látszik, igazából teljesen rendben van a dolog, árnyalatnyi különbségek vannak a két gyártmány közt, azok is csak a feliratokban. Maga a jármű alapszíne megegyezik, talán a szürke sávban van egy nagyon kis eltérés (ha egyáltalán), de még egymás mellett sem zavaró a dolog. Sőt jobban megnézve a kéféle Jägerndorfer sem tökéletesen egyforma árnyalat. Látok némi eltérést az ablaksor alatti osztály jelölésben (fenti fotókon az Economy felirat), de ez is inkább csak a kontraszt erőssége. A legfeltűnőbb eltérés az ajtó körüli sárga keret színében van. Az 1:1 szerelvényről készült fotókat szemlélve próbáltam eldönteni, hogy melyik áll közelebb a valósághoz, meglehetősen nehéz megítélni. Véleményem szerint a kettő között lehet az igazság, de ha választani kell, akkor a Jägerndorfer sárgája a jobb, a Roco élénkebb a kelleténél.

További apró különbségeket fedezhetünk fel a két gyártmány közt, például az ablaksor vonalában lévő digitális viszonylatjelzőn. Amint a részletfotón is látszik, a Jägerndorfer megoldása egészen korrekt, a Roco némileg más arányokkal rendelkezik. De legalább mindkettő Budapesti járathoz tartozik! 🙂 Az ajtók mellett kb egy méterre található mechanikus ajtónyitó mérete is szemmel láthatóan eltérő, nekem itt a Roco változata a hitelesebb. Érdekes eltérés a két modell közt az ablakok kerete (vagy inkább a gumikéder) mely a Roco esetében világosabb szürke és minden oldalablakon, az ajtók üvegén, de még a viszonylatjelzőn is megtaláljuk. Véleményem szerint sajnos világosabbra sikerült a kelleténél, ha ránézünk az igazi kocsikra, egyáltalán nem feltűnő ez a részlet, a modellen viszont igen és ez nem jó. Feliratozás tekintetében nagyító alatt sem találtam semmi problémát, sőt még különbséget sem, mindkét modell szép és pontos feliratokkal készül. Legalábbis ami a kocsiszekrényt illeti. A forgóvázaknál a Jägerndorfernek sikerült csak minden feliratot a helyére tennie, a Roco némileg hiányos. A kocsik homlokfaka esetén jelentősebb különbségeket látunk a két gyártó modelljénél.

A két modell gyártója más elvi megoldást választott az átjárók modellezésére. A Jägerndorfer esetén látható a kocsik közti átjáró ajtó és realisztikus a harmonika átjáró kidolgozása is. Utóbbiból pótalkatrészeket is találunk a dobozban annak érdekében, hogy eltérő kupplungok esetén is valósághű lehessen a modellek közti átjáró. Ezzel csak annyi a gond, hogy az igazi járműveknél a harmonika átjáró magába foglalja a rövidre kapcsoló szerkezetet, ezt modellben nem tudják megfelelően modellezni, így a szabványos kupplungmagasság használatához a harmonika átjáró mérete kissebb kell legyen. A Roco ellenben nem akarta lecsökkenteni a harmonika átjáró méretét, az valóban az eredetinek megfelelő arányokkal rendelkezik. Ez azonban azzal jár, hogy a Roco Railjet kocsijainak kupplungjai nem szabványosak!!! A befogó szerkezet igen, de a magassága és kocsivégtől való távolsága nem, így a Roco Railjet modelleknek saját fix „kapcsolószerkezetük” van. Ami azonban nem kapcsolható, hanem fixen rögzíti egymáshoz a kocsikat. Tulajdonképpen a Roco sikeresen modellezte az egységbe kapcsolt szerelvényt a rövidre kapcsoló szerkezetével együtt!

A szerelvény megbontásához ugyan nem kell műhely mint az igazihoz, de nem praktikus folyton szétbontani a vonatot, tekintsünk rá úgy mint egy motorvonatra, fixen összekapcsolva! Ezen „apró” eltérések miatt a Roco Railjet kocsijai más kocsikkal nem kapcsolhatók! Itt kezdtem el vakarózni, hogy hát akkor hogyan is fogom én ezt megoldani, de szerencsére van megoldás. A Roco vonatában ugyanis a mozdony mögötti kocsi kapcsolószerkezete sem szabványos, azonban a vontató mozdonynak minden esetben igen, tehát lennie kell egy olyan fix elemnek ami különbözik a kocsik közti kapcsolóktól. Ezt az elemet a Roco-132672 számú kiegészítő csomagban találjuk, ezzel a szabványos és nem szabványos végű járművek összeköthetők. Természetesen aki tisztán Roco kocsikból álló szerelvényt vett, annak nincs ilyen gondja, a vonat teljes hosszban fixen össze van kapcsolva, a mozdony felőli összekötő pedig része a készletnek. A homlokfalakról készült képen jól látszik, hogy a harmonikaátjárók alján a kocsik szélén lévő téglalap alakú szerkezet (ahol kb a sarokütközők lennének normál kocsikon) eltérő magasságban van. Ahogy látom mindkét gyártó a harmonika átjáró alsó síkjához illesztette ezek magasságát, de Jägerndorfer esetében ez a magasság nem jó, tehát ezek a részletek sem pontosak.

Beltartalom tekintetében érdekes megoldásokat kapunk a két gyártótól. A ARbmpz kocsikat megbontva láthatjuk a belső berendezéseket, mely mindkét esetben az eredeti, bisztrókocsis kialakítást modellezik.

A Jägerndorfer szürke alapszíne közelebb áll a valósághoz, az ülések színe már nem jó. A Roco sötét homogén belsője elég egyszerű, érdekes módon az átlátszó pultokat és az üvegfalat meg sikerült egészen jól megcsinálniuk, sőt a kiszolgálópult előtt a lábtérben húzódó króm cső is el van készítve. A kiszolgálópult a Jägerndorfer esetében legalább megvan a Roconál elég elnagyolt az egész. Furcsa, hogy Jägerndorfer esetében a kocsik belső falainak átjárói egyáltalán nincsenek meg, a Roco legalább a nyílásokat meghagyta. Összességében csalódás mindkettő, pedig belső világítással ezek elég jól látható részletek!

Az információs pontot csak a Roco modelljénél találjuk a helyén, a Jägerndorfer nem törődött ilyen apró részlettel, pedig vele szemben ablak van tehát kíváncsi szemek elől nem elrejtett részlet ez sem.

Összegezve a tapasztaltakat az a véleményem, hogy külsőségek tekintetében a Jägerndorfer végzett jobb munkát, valamint üzemeltetés (játszhatóság) szempontjából is kevésbé problémás a konstrukciója. Legfőképpen pedig, aki nem akar ilyen kompatibilitási bonyodalmakat, bár barkácsolás nélkül megoldható minden, de egyszerűbb ha nem vegyítjük a két gyártó Railjet kocsijait! 🙂