20-37 Poznań-i kocsi
A hatvanas és hetvenes években, az egyre nagyobb kocsihiány miatt a Máv több helyről is személykocsik beszerzésébe kezdett. A Győri MVG folyamatosan gyártotta a xx-51, majd az xx-41 és xx-47 középszámú kocsikat, húsz év alatt elkészült majd 670db gyorsvonati kocsi, igaz ebből száz poggyászkocsi. Dunakeszi meg szinte ontotta magából a Bhv-By-Ap személyvonati kocsikat (majd kétezer darab készült) amik már a gyártásukkor is legalább harminc éve elavult konstrukciók voltak. Személyvonati kocsi tehát volt elég, gyorsvonati azonban továbbra sem, így a máv külföldről kényszerült beszerezni a szükséges vagonokat. 1979-1980-ban majd háromszáz xx-37 középszámú kocsi érkezett Lengyelországból, valamint 1981-ben százhúsz darab xx-80 középszámú kocsi NDK-ból, köztük a már általam is említett WRm étkezőkocsik. Szintén NDK-ból jött pár évvel korábban ötven darab fekvőhelyes és hálókocsi is, illetbe még ’85-ben további 10 WLAB háló, sajnálatosan ezek közül pont az ülőhelyes kocsikat nem készíti senki modellben, legalábbis megfelelő kivitelben.
De most amúgy is a Lengyel kocsik a téma, hiszen itt is előállt az az örömteli helyzet, hogy egy magyar vasúton 100%-ig autentikus típust egyszerre három modellgyártó is a palettájára tűzte. Ne menjünk bele, hogy az a három inkább négy, miután az NMJ és a Robo gyakorlatilag ugyanaz, tekintsük háromnak még akkor is ha a Robo pontosabb munkát végzett az alváz szerelvényekkel és a belső berendezéssel.
A vagonokat 1978-1979-ben gyártották a Lengyelországi H. Cegielski vagongyárban Poznań-ban. Az UIC Y szabvány szerint készült járművek 24,5m hosszúak, önhordó kocsiszekrényű, acélvázas, könnyített, hegesztett szerkezetűek. A kocsi maximális sebessége 120km/h. A homlokátjárók kétszárnyú tolóajtóval ellátottak. A feljáróajtók ún. “billenőpadlós ízelt” kivitelűek. A kocsik mindkét végén az előterekben egy-egy WC és mosdóhelység van. A 19-37 középszámcsoportú, 1. osztályú kocsik 9 fülkések, fülkénként 6 ülőhellyel, a 20-37 középszámcsoportú kocsik 10 fülkések, fülkénként 8 ülőhellyel. A forgóváz tuskófékkel rendelkező, Opole 4ANC típusú, a kocsik világítását és az akkumulátor töltését egyenáramú dinamók biztosítják, tranzisztoros feszültségszabályozóval. A kocsik konvekciós villamos fűtésűek. (1)
A frissen érkezett vagonokat expresszvonatokban állították üzembe a már forgalomban lévő pápaszemes győri kocsik mellett, melyekre külsőre is hasonlít, pár apró eltéréssel persze, melyek közül a leginkább szembetűnő az ablakok formája. A kocsik fénykora bizonyosan 1991-ben volt, ekkor indult a hazai InterCity szolgáltatás, melyhez 32db Bo kocsit átalakítottak, a fülkékben kicserélték az üléseket komfortosabb változatra, nyolcról hatszemélyesre csökkent egy fülke, a sorozata pedig Bko-ra változott. InterCity forgalomban nem sokáig voltak, 1993-1994-től megjelentek a Dunakeszin átépített második generációs (2G) IC kocsik, a poznań-i kocsik visszább szorultak egy sorral, többek között a Balaton déli partjára.
Modellben már 2010-ben jött az első ígéret a Heris-től, ami ígéret maradt egészen 2017-ig. Miután elkészültek a lengyel verziók, hamarosan jöttek a Dom Models és Quabla féle átfestett változatok, IC-kocsi szettet is kaphattunk már akkor. Aztán persze érkeztek a gyári Heris változatok is, IV. és VI. korszakos változatban. Elkényeztetve ugyan nem voltunk a mennyiséggel de legalább volt, és aztán egyszer csak leesett az állunk amikor különösebb előzmények nélkül elkezdtek jönni az NMJ változatok 2019-ben, kezdve a 19-37 Ao változattal, majd a Bo és másodosztályúvá leminősített Ao kocsival. A Piko a 2021-es katalógusában tette közzé először a Máv poznańiját, mely egy IV korszakos másodosztály volt, majd 2022-ben jött további kettő, az egyik narancs ajtókkal. 2023-as újdonság volt három V. korszakos vagon a már említett InterCity forgalomra átalakított változatból.
Ha egymás mellé tesszük a modelleket, látható, hogy mindhárom gyártónak sikerült szépen leképeznie a poznań-i kocsik formáját, tetőívét, magasságát. Ahogy a legtöbb azonos típusról készült különböző gyártmányú modelleknél, most is a részletekben vannak kissebb-nagyobb eltérések. Meg persze kissebb-nagyobb bakik is, amiből rögtön fel is fedezhetünk egyet: a Heris-nél fordítva tették a járműszekrényre a komplett tetőt, a fenti képen is látható, hogy a két egymás melletti tetőszellőző a kocsi másik végére került, holott annak a dinamós forgóváz felőli kocsivégnél kell lennie. Ez a hiba nem egyedi, minden Heris Bo kocsimnál fordítva van a tető, sőt a neten fellelhető képeken is hasonló a helyzet. A poznań-i kocsik egyik jellegzetessége, a szokásosnál szögletesebb ablakkeretek mindhárom gyártó esetében jól sikerült, maguknak az ablakoknak a kidolgozása azonban eltérő minőségben sikerült.
Eltérő a modelleken az ajtók és a kapaszkodók kialakítása, az ajtók tekintetében különösen az ajtón lévő ablak mérete és pozíciója ami minden modellen más. A Heris modelljén két hiba is van az ajtónál, mindkettő elég szembetűnő, egyrészt az ablak náluk a legkissebb, másrészt az ajtó körüli keret szürkére van festve kék helyett, így az ajtó nagyobbnak tűnik a kelleténél, az ablak pedig kissebbnek. Az NMJ modell esetén az ajtón lévő ablak nagyobbnak tűnik a kelleténél, vagy azért mert nagyobb is, vagy a festés kelti ezt a benyomást, mindenesetre nem tökéletes az ő megoldásuk sem. Személy szerint a Piko modell ajtaja ablakostól, mindenestől teljesen jól hozza az eredeti jármű ajtajának formáját és arányait. Az ajtó melletti kapaszkodó tekintetében az NMJ megoldása tűnik a leginkább autentikusnak, bár azt hozzá kell tennem, hogy az eredeti járművek esetén is legalább kétféle kapaszkodó kialakítás van, a Piko által készített alkatrész szintén helyesnek tűnik, de számomra mégis az NMJ természetesebb. Tegyük hozzá gyorsan, hogy ez megoldás csakis az NMJ változat sajátja, a Robo mind az IC Lillafüred, mind a Tokaj expressz szettjénél a másik két gyártó megoldására emlékeztető kapaszkodókat alkalmazta. A Heris alkatrésze szemmel láthatóan túlméretezett, nem adja vissza az igazi formát.
Az ablakok megformálása szintén nem egyforma, konkrétan az ablakkeret formája, illetve maga a keret-ablaküveg kialakítása. A Heris ablakain érzékelhető ugyan, hogy a fix és a lehúzható ablakrész nem egy síkban van, de nem kellően részletesen kidolgozott a lehúzható rész kerete. Az NMJ modellen éppen egy hajszállal jobb a helyzet, ellentétben a Piko ablakokkal, ami példaértékű kidolgozású! Az ablak illeszkedése a kasztnihoz, a keret elhelyezkedése és aránya, a lehúzható ablakrész a keretben, szinte tökéletes leképezése az eredeti jármű ablakainak. Negatívum az NMJ esetében, hogy a keret esetenként ferdén (megbillenve) áll a kasztnihoz képest, ahogy a részletfotón is látszik. A Herisné nem, ellenben akkora rés van a kasztni és a keret közt, hogy még talán a Fuggerthnél sincs ekkora. (Na jó, a Fuggerthnél sokkal nagyobb, de neki megbocsátjuk).
Forgóvázak tekintetében ugyancsak eltérő és némileg meglepő eredmények születtek. Ahogy az a lenti fotókról látszik, eltérő a forgóváz acélszerkezetének leképezése, különösen a Piko megoldása eltérő a másik kettőtől és ebben az esetben az igazság nem náluk van. A forgóváz keret vékonyabb mint a másik kettő és egyébként az eredeti forgóvázat szemlélve is az az érzésem, hogy ennek vastagabbnak kellene lennie, kb a Heris megoldása lehet a megfelelő, de az NMJ is csak hajszálnyival lehet vastagabb a kelleténél, ha egyáltalán. Ellenben a forgóváz dinamójával, ami a Herisnél egy kicsit nagyobb, az NMJ-nél kicsit kissebb, a Pikonak kb megfelelő. A dinamó kardánja azonban elég vékonynak tűnik a Pikonak, bár lehet hogy ez csak érzéki csalódás, mert megszoktuk hogy modellben a vékony alkatrészeket szükségszerűen túlméretezik, az viszont egészen biztos, hogy az NMJ kardájna kifejezetten vastag. A Piko forgóváznál nem csak a keret (és a dinamó kardánja) látszik túl vékonynak, a csavarrugók is kissé alulméretezettnek tűnnek, valamint az alvázkeretre erősített vízszintes alkatrész is, amit én a primer rugózás lengéscsillapítójának tippelek. Az NMJ-nél ez az alkatrész megfelelőnek tűnik, a Herisnél viszont nem, mert hiányzik, legalábbis a dinamós forgóvázról, a másikon megvan. A rugók egyébként a Herisnél a legjobbak, az NMJ-nek vastag is és a menetszáma sem stimmel.
A kocsiajtók fellépőinél szintén eltérő megoldásokat kapunk, pedig azt gondolhatnánk, hogy ez egy egyszerű alkatrész. A Heris fellépői párhuzamosak a kocsi hossztengelyével, ami nem megfelelő, mivel az igazi járművön ez követi a keskenyedő kocsivéget és az ajtó vonalával párhuzamos. A Piko fellépője ilyen szempntból sokkal jobb, sajnos az ő fellépőik meg nem vízszintesek (a kocsiajtós részletfotón látható), pedig annak kellene lennie. Ezt a részletet úgy tűnik, hogy az NMJ-nek sikerült csak megfelelően megoldania.
A modellek homlokfalait nézve az első ami feltűnik, hogy a Heris az átjáró ajtók ablakait is kissebbre méretezte, a másik kettő nagyjából rendben van, és egyedül az NMJ-nek sikerült az ajtók nyitókarjait is kékre festeni, ahogy azt kell. Maga a homlokfal mindhárom esetben jól sikerült formailag, a tetőíveket is beleértve. Ha csak a járművek geometriáját nézzük, valójában szinte alig különböznek egymástól, annyira jól sikerült leképezni a jármű formáját. A homlokfalat tekintve egy kis apróság van csak ami kissé hibádzik, ez pedig a Heris kocsijának ütközője, mely a másik kettőhöz és az igazi jármű ütközőjének formájához hiszonyítva sem elég széles.
A különböző tipusú Y-kocsik egyik jól látható részlete az alvázra szerelt mindenféle szerelvények, ládák és kapcsolók, melyek amúgy minden személykocsin ott vannak, az ezeket eltakaró szoknya hiányában azonban itt elég feltűnőek. Bevallom őszintén, soha nem érdekelt, hogy egy modell alvázán minden cső és akkuláda pont ott van-e ahol lenni kell neki, vagy húsz centivel arrébb, esetleg két méterrel arrébb. Még csak nem is figyeltem soha, hogy az igazi kocsikon hol és hány ilyen alvázberendezés van és hogy a modellek ezt mennyire helyesen képezik le. Mondanom sem kell talán, többségében semennyire, a Roco és Tillig (Sachsenmodell) még ennél durvább és lényegesebb dolgokon is kifejezett nagyvonalúsággal túllépett, az alváz dolgai kb senkit sem érdekeltek. A Poznań-i személykocsik esetében is eltérőek a lengyel és a magyar változatok alvázszerelvényei.
A három vizsgált modell alvázait hamar meg tudjuk szakérteni, ha kifejezetten ezt vizsgáljuk, rögtön látjuk, hogy egyik se jó. Mindhárom gyártó a lengyel eredeti jármű alvázát képezte le, bár ebből is van kétféle megoldás, de a magyar változatnak egyik se felel meg. Ha alváz tekintetében is jó Poznań-i kocsit szeretnénk, akkor a Robo két megjelent szettjéből tudunk választani, a gyártó hangsúlyozta is, hogy erre a külső részletre is odafigyelt, és a magyar változat szerint módosította ezek pozícióit. Mivel a jelen három modell egyike sem felel meg a Máv járműveinek, nem megyek bele részletekbe, de ezen a képen megfigyelhetőek az eltérések.
Belső tekintetében sem egységes a kép, három gyártó háromféleképpen közelíti meg a kérdést. Sajnálatosan a Piko a leginkább nagyvonalú ebben, egyszínű az egész, bár kidolgozott üléseket kapunk, de valójában meglehetősen puritán az egész. A bautzeni étkezős írásomban kb erre a stílusra írtam, hogy a hetvenes évek színvonala, kár is több szót vesztegetni rá. Az NMJ ellenben részletesebben foglalkozott a modell belsejével, eltérő színű a padló, a falak, az ülések, sőt poggyásztartó is nagyon szép! A fülkék folyosó felőli ablakai és az ajtó üvegezett, a másik két gyártó nem törődött ilyen részletekkel. Bár a Heris ülései bordóak akárcsak az igaziak, nincsenek egyéb részletek, ami pedig elrontja az egészet, az a ferdén összeragasztott belső folyosó fal. Nem akartam eltörni, úgyhogy nem feszegettem, de hát no… Azért ennek nem így kellene kinéznie, még ha alig látszik is.
Ha összegezni akarjuk a tapasztaltakat, ismét megállapíthatjuk amit szinte minden más esetben is, egyik modell sem tökéletes. Szerencsére azt is megállapíthatjuk, hogy alapvető problémák nincsenek egyik gyártó esetében sem, mindhárom modell nagyszerűen hozza a jellegzetes Poznań-i hangulatot, jók a kocsik formái és arányai. Különböző részletek más és más módon vannak megvalósítva, de egyiknél sem érzem, hogy „elrontaná” a végeredményt és negatívan befolyásolná az összképet. Még az NMJ kocsi folyosó felőli teli ablaka sem. Ha mindenképpen sorrendet akarnék felállítani köztük, akkor a Piko-t tenném első helyre, még a puritán belső ellenére is, a kasztni és az ablakok ugyanis annyival szebb és precízebb a másik kettőnél, hogy ezzel számomra nindenképpen No1. Második helyre az NMJ-t sorolnám, harmadikra a Herist. Mindenesetre egy BRmo/WRRo kocsival még meglephetne minket valamelyik gyártó. ? (Tudom azok győriek, de akkor is…)
- http://vasutgepeszet.hu/2009/05/ic/ ↩︎