A NOHAB – másodszor
A NOHAB modellek röviden összefoglalt előzményei után, ideje jobban szemügyre venni a jelenleg elérhető magyar NOHAB modelleket!
Bevallom, teljesen hatalmába kerített a NOHAB mánia, már az írás első részénél eldöntöttem, hogy a NMJ 020-as mellé venni fogok egy Roco 019-est és mire befejeztem meg is lett. Sőt elkezdtem böngészni a hirdetéseket, hogy megvenném a régi Piko verziót is, sőt akár Fleischmann vagy Märklin gépet is, melyet átfestenék narancs színűre. Valószínűleg azon kevesek közé tartozom akiknek jobban bejön a NOHAB narancs színben, mint a csíkosban, az okát nem tudom. Idő közben megérkezett az új Piko NOHAB-ja is és bizony nem kellett csalódnunk! A modell külsőre is odaver minden korábbi modellnek, de a beltartalom tekintetében sincs ok panaszra, sőt! Az utóbbi évek modellfejlesztései tekintetében szinte kizárólag a Piko-nál látom, hogy jó irányba mennek a dolgok! Szemmel látható és jól érzékelhető a korszakváltás, a gyártó maximálisan kihozza a modellekből a technológia nyújtotta lehetőségeket! Ellenpéldának az ACME járműveit említhetjük, amik hajtás és elektronika tekintetében korábban sem tartoztak az etalon kategóriába, ennek ellenére tudtak még lejjebb süllyedni, a Roco amolyan „langyos tej”, ahol szintén megfigyelhető volt korábban minőségi romlás és azóta sem törik magukat, hogy villantsanak valami tutit, csak úgy jól elvannak… Ellenben a Piko fejleszt és nem úgy tűnik, hogy tud hibázni!
Az első kiadású M61 017-es pályaszámú gép megvásárlásától eltekintettem a vörös csillag miatt, egyértelmű volt, hogy jönni fog V. korszakos gép, csak a pályaszám volt kérdéses. Végül is az M61 008-ra esett a gyártó választása, melynek eredetije ugyan 1997-ben selejtezve lett, de azért így is jócskán benne volt az V. korszakban. Valójában a jelenleg még üzemképes NOHAB-ok is csak 2000. év végéig dolgoztak menetrend szerinti forgalomban, utána átkerültek a nosztalgiához. A magam részéről az V.korszakos állapota tetszik a legjobban, így be is szereztem a Piko 52496 cikkszámú modelljét. Ezzel négy darabra gyarapodott a narancs HOHAB-jaim száma, természetesen mind más gyártótól.
Pár kép és gondolat a Piko NOHAB-ról:
Az összkép szinte tökéletes. Rengeteg kidolgozott részlet kezdve a mellgerenda legapróbb részleteitől, a forgóvázon és apró de részletes ablaktörlőn át, a maratott oldalrácsokon át látható oldalmerevítőkig. A tető részletei megérdemelnének egy külön bejegyzést is, a magyar változatú NOHAB-nak megfelelő kémények és a többi apró részlet amely mind a helyén van, az ablakok feletti kapaszkodók, mely szintén magyar jellegzetessége a NOHAB-oknak, a tetőelemeken kialakított emelőgyűrűk pedig kimaxolják a modellben kialakítható részletek lehetőségeit. Mindezek után az sem meglepő, hogy a tetőventillátorok forognak a védőrácsok alatt.
Egymás mellett láthatóak a különböző modellek közti apróbb eltérések. A modellek arányai teljesen hasonlóak, az orr dőlése, magassága, a szélvédők formája, valószínűleg minimális eltéréssel képezi le az eredeti jármű formáját. Ami mérés nélkül is látszik, hogy a lámpák kialakítása terén nem egyforma megoldások születtek, valamint az egyes kisebb alkatrészek méreteiben is van eltérés. Ilyenek például a fékhengerek (az NMJ nagyobb mint kellene), a szélvédők feletti kapaszkodók vastagsága is eltérő, itt a Piko alkatrésze tűnik vastagabbnak az indokoltnál, az NMJ sokkal jobb, a Roco-é pedig sokkal vékonyabb a kelleténél, lévén, hogy pontosan nulla mm vastag. (a Heljan modell kisszériás, gyári változatban rajta sincs ilyen alkatrész). A mellgerenda és ütköző kialakítása meglepő módon szintén teljesen eltérőek! A valódi járműre a Piko modellje hasonlít a legjobban, az ütköző pozíciója és arányai ennél a modellnél a legjobbak. Hajszálnyival marad csak el a Roco, minimálisan de vastagabb az ütközők befogásának acél szerkezetei. A Heljan vékonyabb de legalább jó helyen van, az NMJ vékony is és a pozíciója se jó.
Ami a lámpákat illeti, szintén eltérések vannak. A NOHIAB mozdony legfőbb jellegzetessége a gömbölyű orra, melynek szerves része a három homloklámpa, ezért ezeknek a leginkább valósághű leképezésével érheti el a gyártó a legtökéletesebb eredményt. Megvizsgálva a modelleket azt figyelhetjük meg, hogy végső soron csak egyetlen gyártó tudta jól megugrani ezt a feladatot és az meglepő módon nem a Piko. A saját szubjektív véleményem szerint a Heljan modell orra és lámpái vannak legközelebb az eredetihez mind méretben, mind formában, úgy az alsó ahogy a felső lámpák tekintetében is. Az alsó lámpák egyedül a Heljannak megfelelő méretűek, a Piko és az NMJ is nagyobb a kelleténél, a Roco pedig talán a legnagyobb. A középső lámpa két modellen is jónak tűnik, természetesen a Heljan az egyik, az NMJ a másik. Itt a lámpa dőlésszöge a kritikus és igen feltűnő tud lenni ha nem megfelelő. A Roco középső lámpája szemmel láthatóan nagyobb dőlésű az eredetinél, a Piko-é pedig közel függőleges tehát egyik sem az igazi, ellenben a Heljan és NMJ modellek nagyon hasonlóak és nagyon jó közelítéssel képezik le az eredeti formát. Megemlíthetjük még a lámpák apró részleteinek megjelenítését, ebben már a két legújabb fejlesztésű modell veri a két régebbit, az NMJ és a Piko határozottan precízebb és részletesebb mint a Roco és a Heljan.
Érdekes eltérések vannak a kürtök kialakításában. A mozdonyon dupla kürt van, egy kisebb és egy nagyobb. A gyártók közül csak a Roco-nak nem sikerült a modellezett korszaknak és járműnek megfelelő kürtöket rátenni, bár az igaz, hogy eredetileg minden mozdonyé ilyen volt.
A pályakotró és csatlások tekintetében a Roco és a Heljan is a legegyszerűbb megoldást választotta, két darab tömlő és kész. Az NMJ modellen már ott van a csavarkapocs alatti kis görbe kábel is, a Piko-nak viszont sikerült mindent a megfelelő helyre tenni.
Sajnos a Heljan is el tud rontani részleteket, a ajtó alatti fellépők kifejezetten vastagok és nem szépek, tükröket pedig egyáltalán nem kapunk a modellhez, pedig azért illene.
A mozdony tetőelemeinél kétféle elrendezést kapunk, a Roco és a Heljan a dán MY-nak megfelelő tetőkialakítással készítette el a modellt, míg az NMJ és a Piko már vette a fáradságot és a magyar mozdonynak megfelelő részletekkel alkotta meg a Nohabunkat! Modellek esetében a tető elég sarkalatos pont, tekintve hogy általában felső perspektívából látjuk őket, sajnálatos, hogy a Heljan sem tudott/akart megfelelő kasznit használni. És ha már itt tartunk, szóval hát izé… Az én Heljan Nohab-om kisszériás, így van pár részlet ami el lett helyezve rajta a magyar mozdonynak megfelelően! A gyári Heljan Máv Nohab nem hogy jó tetőt nem kapott, de még az orrát is sikerült elrontani, egy szép nagy ajtóval! Szóval maga a Nohab konstrukciójuk szép és formás, jó arányokkal, de a magyar változat sajnos mind közül a legkevésbé szép. Megbocsátanék nekik mindent, a rossz tetőt, a korlátokat, a fellépőket, bármit, de azt az orr ajtót nem… Arra nincs bocsánat.
A Roco és Heljan modellek nélkülözik a szélvédők feletti kapaszkodókat és az orr fellépőket is. Az én kisszériás Heljanomon mindkettőt pótolták, a kisszériás átalakítást a Deák modellsport végezte, őszintén megmondva nem valami nagy precízitással. Az orr fellépők úgy készültek, hogy megpróbálták valamilyen olvasztásos módszerrel kialakítani, de a végeredmény nem feltétlenül sikerült tökéletesre.
A fékhenger görbe, a fékrudazat egy darab műanyag odaragasztva… Ennél azért már precízebb munkát várnék el egy kisszériás gyártótól, főleg a nagy múltú Deák Modelltől. A leglátványosabb hibájuk pedig, hogy az orr elején meglehetősen távolra került egymástól az M61 sorozatszám és a 013 pályaszám, ezt végül egy ügyeskezű modellépítő mester sikeresen korrigálta nekem nemrégiben.
Oldalrács. A mozdony karakterének nem elhanyagolható része a dízelmozdonyok többségére jellemző oldalsó rácsozat. A NOHAB-ok esetében ez annyiban komplikált, hogy a rácsokon át látszanak a mozdony merevítő acél gerendái, melyet modelleken is meg kell jeleníteni. Egy rács mögötti szerkezetet azonban nem egyszerű megjeleníteni, meg úgy alapból egy sík felületen különböző mélységű elemeket modellben kidolgozni. Volt akinek jól sikerült, volt akinek kevésbé, mindenki próbállkozott valamilyen szinten megjeleníteni az acél merevítőket, az alábbi fotókon megfigyelhetők a különböző megoldások:
Kinek sikerüt a legjobban? Megint csak szubjektív véleményem szerint a Piko megoldása a leginkább realisztikus leképezés. Az NMJ is hasonló technológiával próbálkozott, csak a végeredmény lett sokkal kevésbé jó, a rács teljesen elfedi, szinte elnyomja a mögötte látható gerendákat. Ellentétben a Heljannal, aki maratott alkatrészek nélkül is megoldotta a feladatot egészen jól, de még a Roco megoldásán is jobban látszik aminek látszania kell.
Kizárólag a külsőségek tekintetében összességében megállapítható, hogy minden modellnek vannak hibái, van gyártó amely jobban törekedett a magyar sajátosságokat megjeleníteni, van amelyik kevésbé. Az én szubjektív véleményem szerint egyértelműen a Piko modellje a legjobb, az NMJ modellje ezüstérmes, majd a Heljan következik. A Roco sok részletet elrontott amit kb ugyanakkora erőfeszítéssel jól is megcsinálhatott volna, így ő zárja a sort. Itt ismét meg kell jegyeznem, hogy fenti megállapítások mind az én szubjektív véleményemet tükrözik!
A modell beltartalma tekintetében csak pár gondolat és pár kép lesz, lévén, hogy üzem közben még nem volt lehetőségem letesztelni a gépeket.
Ha végignézünk a modelleken, látható a tecnlógiai fejlődés folyamata, függetlenül attól, hogy más gyártó termékei. Mind öntvény alvázkeretre készültek, digitális üzemre előkészítettek, ehhez megfelelő panelek kerültek a modellekbe.
A legújabb konstrukció a Piko-é, elektronikai szakértelem hiányában is megállapítható, hogy jól átgondolt profi tervezés az egész. A kaszni oldalablakain benézve kidolgozott géptérrel találjuk magunkat szembe, már amennyiben jó a szemünk. Ha nem elég jó, akkor felkapcsolhatjuk a géptérvilágítást, mert az is van, a panel alsó síkjába integrált ledek megvilágtják a modell géptérnek kialakított részleteit.
Az NMJ modellje 2020-as kiadás, szintén átgondolt konstrukciónak tűnik, gyárilag előre beépített hangszóróval. A modellnek rugós ütközői vannak, rövidkapcsoló kinematikás. A mozdonyház kapcsolódása az alvázhoz nem stabil, legalábbis az én modellemen. Ha csak a kasznit fogom kicsit lazábban, simán kiesik az egész gépészet alóla, ami azért nem szerencsés…
A Roco Nohabja 2004-es konstrukció, a kornak megfelelő jó színvonalat képvisel, precíz, jól szerelhető modell, az első modelleim egyike egy első kiadású csíkos NOHAB volt, M61 010-re átszámozva.
A Heljan 2000-es konstrukció, a kasznival együtt lejön a pályakotró is ami nem túl szerencsés konstrukció , könnyen elpattanhat az áttört rész (tapasztalat). A világítás a kasznihoz van rögzítve, a kábelek nem forrasztva vannak, hanem dugós nyákcsatlakozóval van bekötve a panelre. Maga a panel egy szilikon profilba van befogva, csavarozva sincs.
Üzemi tapasztalatok után később még bővíthető lesz az írás, az elsődleges célom a modellek külső összehasonlítása volt.
A modellek fő paraméterei táblázatos formában:
Mindent összevetve, ha szeretnék egy sorrendet felállítani a NOHAB modellek között, akkor az meglehetősen nehéz. Én magam az új Piko-t teszem az első helyre, de a további helyezésekkel bajban vagyok, nem igazán tudok sorrendet felállítani. Az NMJ-nek van sok kidolgozott máv-specifikus részlete, de van pár elrontott dolga is. A Heljan alapból felejtős lenne a csíkos Máv verzión elkövetett baklövések miatt, de orr ajtó nélkül és narancs színre festve már egészen tűrhető, az orr-homloklámpa kialakítása szerintem a leginkább „nohabos” mind közül, és részletek is kidolgozásra kerültek úgy ahogy és még az oldalrács is szépen kidolgozott. A Roco-nak valójában semmi mávos apróság nincs kidolgozva, csak narancs színű és M61 van ráírva, de maga a forma ennél a modellnél is jó, pedig talán a legtöbb részlet van elrontva az összes közül. Ellenben egyedül ők tudták a valós, magyar NOHAB-okra jellemző hajtásképlettel megcsinálni a modellt. Az igazság az, hogy mind tetszik, és mind kiemelt figyelmet kap majd az asztalomon!