A NOHAB
Soha nem mondtam magam nagy NOHAB rajongónak, annak ellenére, hogy kétségtelenül nagyon szép maga a formavilág amely a mozdonyt jellemzi. Koromnál fogva nem egyszer láttam a típust még menetrend szerint közlekedni és nem csak az utolsó években, a Balaton körül. Anno amikor még a 40-es vonal sem volt villamosítva, rendszeres vendég volt Pécsen a Mecsek-expressz élén, akkoriban még igen nagy presztízse volt a mozdonynak. A mozdonyvezetők közt is rangot jelentett ha valaki NOHAB-ot vezethetett, megbízhatósága pedig legendás volt kezdetektől fogva. Egyedi és különleges formája kiemelte a többi mozdony közül, nem csoda, hogy népszerű lett az utazók körében is.
A sorozatból 20db került a Máv-hoz 1963-1964-ben, mely az első nagyteljesítményű dízel volt akkoriban. A magyar ipar sajnálatos módon nem volt képes megfelelő dízelmozdony kifejlesztésére és gyártására, pedig az igény már a II. vh. előtt is jelentkezett rá. A tervezés és fejlesztés során az évek alatt elszenvedett sorozatos zsákutcák és kudarcok után, különösen az egyre növekvő vontatási igények miatt a Máv importból kényszerült járműbeszerzésre, ráadásul „nyugati” importból, miután sem a szomszédos szocialista, sem a szovjet ipar nem volt képes megfelelő teljesítményű mozdony előállítására. A történetet többen, több helyen „megénekelték” már, sokkal bővebben is mint amire egy ilyen bejegyzés lehetőséget ad, ajánlom őket elolvasásra, mert érdekes is, és persze sok szép fotót is láthatunk!
Ami engem illet, jobban érdekel a NOHAB-ok modellje, hiszen modellező lévén természetesen „kötelező” darab, szerintem minden magyar modellezőnek van legalább egy darab NOHAB-ja. A magyar modellező mondhatni, hogy szerencsés helyzetben volt már régen is, tekintve, hogy a PIKO már 1963-ban gyártásba vette a Máv NOHAB-ot, és 5/6004 katalógusszámon megjelent a boltokban a csíkos verzió. Alig tizenöt évet kellett csak várni és az 1978-as katalógusban újdonságként szerepelt négy féle vékony csíkos Schicht gyorsvonati kocsi, ami korszakban még passzolt is hozzá, és amúgy összességében a kornak megfelelő színvonalat képviselték a modellek. Nem a PIKO volt azonban az egyetlen amely NOHAB-ot gyártott, sőt nem is az első!
Nem végeztem mindenre kiterjedő kutatást, de ha minden igaz, akkor a Dániai Long nevű gyártmány volt az első fecske 1956-ban vagy 1957-ben, amely három sínes AC rendszerben elkészítette a NOHAB-ot. Ha tekintetbe vesszük, hogy az igazi EMD AA16-os, azaz az európai űrszelvénynek megfelelő gép is csak 1954-ben készült el elsőként mindössze négy példányban, akkor ez meglehetősen figyelemre méltó gyorsaság!
A PIKO tehát csak a képzeletbeli ezüstérmet vihette el, maga a NOHAB konstrukciójuk már az 1961-es katalógusban is megjelent, persze akkor még nem Mávos festésben. Harmadikként a Fleischmann próbálkozott modell NOHAB készítésével, sajnos pontos dátomot nem találtam, de ők is 1960-1962 közt jelentek meg az MY-al és az SNCB 202-essel. Személyes véleményem szerint nekik sikerült a legkevésbé jól a dolog. Ha valakinek megvan a Károlyi Imre féle vasútmodellezés könyv, nos annak a címoldalán látható egy Fleischmann NOHAB, csíkos Máv verzióban, amely természetesen nem gyári festés, hanem egyedi átalakítás.
Negyedikként pedig a Märklin lépett színre 1964-ben, ráadásul ha az információim hitelesek, akkor rögtön kidobott egy kétsínes DC verziót is a DSB MY-ból 3067 cikkszámon Märklin Hamo néven, lévén hogy a Trix akkoriban még külön cég volt. (Ennek próbáltam kicsit jobban utána nézni és valóban több helyen fellelhető ez a modell a neten, sőt kiderült, hogy NSB Nohab is volt Hamo verzióban 3143 cikkszámon.) A saját személyes véleményem szerint a Märklin modellje hasonlít leginkább formailag a NOHAB-ra, annak ellenére, hogy nem megfelelő a mérete, 1:87 helyett kb 1:90, és valójában az AFB mozdonyt mintázza. Az AFB egy belga mozdonygyár (Anglo-Franco-Belge) mely a NOHAB (Nydqvist och Holm AB) licence alapján épített 44db dízelmozdonyt. Szegecsszámláló modellező kollégák szerint száz apró különbség van, bevallom engem hidegen hagy mind a száz. Ha ránézek a Märklin modelljére akkor egy NOHAB-ot látok, ha ránézek a PIKO modelljére, akkor egy kerek orrú játékvonatot látok. A Fleischmann meg hát izé… Ha nem megyünk két méternél közelebb hozzá, akkor hasonlít. Talán. De leginkább még úgy sem. No szóval ezeket tekinthetjük az első generációs NOHAB-oknak, egyikük sem tökéletes, hol kicsit, hol jobban torzak, különösen az orr részt volt nehéz rendesen megformázni.
Ezen előzmények után több mint harminc évet kellett várni a következő NOHAB-ra, mely a Dán Heljan gyárából került ki 1998-ban. Formailag és műszakilag is már a huszonegyedik század színvonalát kapjuk, sokak szerint a legszebb és legautentikusabb NOHAB. Sok Dán és Norvég gép után 2004-ben kaptunk gyárilag Mávos NOHAB-ot is, apró szépséghibával a legláthatóbb helyen, egy szép nagy ajtóval a gép orrán. Ciki. Ezt megelőzően a Deák-Modellsport készített Heljan alapra kisszériás Nohabokat, köztük narancs színűt is, melyből 2003 végén vásároltam is, erről később még ejtek szót.
Következő modellünket nagy várakozás előzte meg, míg 2004 év végén megkaptuk a Roco NOHAB-ját is, elsőként a csíkos változatból M61 014 pályaszámmal, gyárilag hangos kiadásban is. Szépséghibái sajnos vannak a modellnek, hogy csak a legfeltűnőbbeket említsem, az alsó lámpái nagyobbak mint kellene, az orr elején lévő csatlás durván nagyobb mint kellene, a forgóvázak középső tengelyeinél nincs fékrudazat, az ajtó melletti kapaszkodók sem az igaziak, az orr oldalán lévő fellépők egy az egyben hiányoznak, és ezek csak a legfeltűnőbbek. Mindezek ellenére összességében szerethető a modell, a Roco pedig nem sajnálja a festéket és már az ötödik variánst dobta piacra nekünk (ha jól számoltam).
A norvég NMJ kétszer is nekiugrott a NOHAB-nak, először 2002-2003 környékén, SuperLine kiadásban, meglehetősen (na jó, nagyon-nagyon) szép kidolgozásban, ha pedig az árát nézzük, valószínűleg azonos súlyú arany sem került sokkal többe akkoriban, ilyen modellt még csak nem is láttam élőben, csak fotókon. Másodjára Topline kiadásban szó szerint elárasztották a piacot mindenféle NOHAB-bal, Máv-osból számoltam vagy tizenöt-húsz féle festést, de lehet, hogy több is van/lesz. Összességében a legszebb gép az összes közül, mindene a helyén van, foglalkoztak a részletekkel. Ha végig nézek ezen a modellen, nem találok olyan pontot rajta ahová hozzá akarnék nyúlni, mert valami szemmel láthatóan nem stimmel. Ha van is hibája, bőven belefér a számomra elfogadható kompromisszumokba, melyet egy modellnél tolerálni tudok.
Meg kell említeni a dán Dekas/McK (McKinley) gyártmányokat amelyek nem túl régóta érhetőek el és valójában a Dekas végzi a modellek fejlesztését és gyártását, azonban kizárólag a dán MX sorozatnak megfelelő kialakítással készülnek. Ez a változat több mint fél méterrel rövidebb mint az MY és az M61 típusnak megfelelő jármű, illetve eltérések vannak a szellőzőrácsok/ablakok, a tető és forgóvázak tekintetében is. A gyártó weblapja szerint fémből készült a modell, maratott rácsok és ablaktörlők, rugós ütközőkkel, vagyis elég precíz munkának tűnik. Ez meglátszik az árán is, jelenleg 2985 dán koronáért kaphatunk ilyen modellt, ami mintegy 160.000 jó magyar forintnak felel meg, igaz hanggal együt.
Szintén NOHAB modell készítésbe fogott a belga Van Biervliet is, akik nem meglepő módon főleg az SNCB mozdonyait készítik és a B-models-re jellemzően egészen jónak tűnik, részletes és szép modell a NOHAB-juk, ami pedig kifejezetten az előnye, ezúttal sem túl vastag ceruzával íródtak az árcédulák, tekintve, hogy a 189€ mostanság már egészen barátságosnak számít!
Hogy miért is írok a NOHAB-okról?
Egyrészt hamarosan megérkezik a Piko modellje amit részemről nagy várakozás előz meg, szinte a V43-asához hasonló vagy akár még nagyobb is! Miután a Piko meglehetősen korán felvette a palettájára a NOHAB-ot és gyártotta fentebb mutatott minőségben, ildomos volt, hogy ezt némileg aktualizálja és a mai igényeknek megfelelően dolgozza át. Az átdolgozás persze idézőjeles hiszen teljesen új modellt kapunk, mind a külső, mind a belső vadonatúj fejlesztés, 2023-ban hatvankét év után hamarosan bemutatkozik a Piko új NOHAB modellje, ami a gyári fotók alapján maga mögé fogja utasítani az összes eddigit!
Másrészt viszont megvettem a Roco 019-esét, így már három különböző gyártó azonos típusú modellje is megvan, lehet majd egy kicsit fotózgatni és összehasonlítani a gépeket!
Szóval a fenti kis „történelmi” előzmények után a következő bejegyzésben megnézek közelebbről egy Roco, egy Heljan, és egy NMJ Topline NOHAB-ot!